1990
nyarán szintén egy újsághirdetésre jelentkeztünk a Vasa Szakszervezet Alkotótáborába,

melyet Királdon rendeztek a Bányász üdülőben.  A tábort – mint kiderült – szintén a Tanár úr, mint a Vasas művészeti vezetője irányította.
Gondtalan, feledhetetlen napokat töltöttünk a kis bányász faluban, a kedves, vendégszerető emberek között.

Itt vett meghatározó fordulatot a festői munkám, mert megismerkedtem a konstruktívizmus művészi irányzattal.

Az első téma az üdülő kazánháza lett, melyről a Tanár úr készített egy skiccet, megmutatva, hogy a naturális ábrázoláson kívül, más mód is van a környező világ leképzésére, a transzformációra, a szerkezeti elemek láttatására.
Mintha egy kapu nyílt volna ki előttem. Ettől kezdve szinte csak ezen a módon próbáltam a tárgyakhoz közelíteni. Ez az első kép még kissé perspektivikus, de a későbbiek során inkább síkban ábrázoltam a tárgyakat.

A kazánház után, percek alatt elkészült a textilgyárban töltött idők emlékére a gerebengép, a fonógép vázlata, valamint a közeli Lábatlani Cementgyár és a helyi kis thonet szék rajza.

A táborban alkotott a fémműves fiú csapat is, akik a vasfeldolgozás technikájának ismeretében készítették munkáikat. Többek között Budahelyi Tibor, Bede József, Demes Ferenc, valamint meglátogatott bennünket  Kustor Gyula  a gyorsfestő, aki fogadásból egy éjjel 12 képet festett.

Egyik este a bányászüdülő színháztermében vidám előadást tartottak nekünk, lábszépségversennyel egybekötve. Fergeteges sikerük volt, nekünk nagy élmény és ajándék.