1988
októberének egyik ködös délutánján, egy napilapban megjelent hirdetés nyomán kerestem fel a Havanna Közösségi Házat, hogy beiratkozzak a felnőtt rajz-festő körbe.
Buna Konstantin festőművész-tanárunk ez évben vállalta el a Kör vezetését és irányította egészen 2011 év végéig.

Örök hálával gondolok rá, mert csodálatos éveket, tanítást, figyelmet, törődést és nem kevés elismerést köszönhetek, köszönhetünk neki.

Kezdetben csomagoló papírra rajzoltunk szénnel, hogy szokjuk a mozdulatokat, hiszen legtöbben iskolás korunkban rajzoltunk, festettük utoljára.

Ezt követte a pasztellkréta, majd az akvarell, később az olajfestés. Minden technikát alaposan megismertünk, gyakoroltunk. Az első három évben tulajdonképpen leraktuk az alapokat a Tanár úr irányításával, hogy később kialakulhasson mindenki egyéni stílusa, módszere. Segített bennünket, hogy rátaláljunk a saját utunkra.
 
Fantasztikus élmény volt, hogy a két órás foglalkozás végeztével szinte kész képet vihettünk haza. Mindannyiunk családjában kíváncsian várták esténként a napi munka eredményét és ez nagyon jólesett.

A szakkörben családias légkör alakult ki, csodáltuk egymás munkáját, mert a téma, a beállítás azonossága mellett, soha nem született két egyforma kép, alkotás.

Egy alkalommal a halomba rakott rajz-székeket kellett rajzolnunk, festenünk, ezt csatoltam ide.

Évközi munkáinkat a tanév végén mindig kiállíthattuk a Házban, kellemes összejövetel kíséretében. A Ház vezetői hosszú éveken át figyelemmel kísérték munkánkat, látogatták a foglalkozásokat és a „tanév” végeztével kiosztották az emléklapokat.