|
1994-ben festőtársunk, Zsombolyai Mária bíztatására jelentkeztem Fajó János (1937-2018) festőművész-tanár Encsen tartott festő táborába. A geometrikus festészet magyar atyja fantasztikus hittel és munkabírással irányította a majdnem 100 tagú táborozó társaságot. Az encsi gimnázium tantermeiben folytak a foglalkozások. Tetszett a színes papírból kivágott mértani formákkal való játék, kísérletezés, majd a sikerült kompozíciók pontos megfestése temperával. A geometrikus festészet, és ahogy azt Fajó mester tanította nagyon nagy hatással volt rám és a későbbi a munkáimra is. Köszönettel tartozom, hogy megtanított az átgondolt tervezésre, a fegyelmezett kivitelezésre, hogy megkövetelte a ponttól-pontig vezetett vonalak pontos találkozását, a festés egyenletességét. A tanultakat a konstruktív képeimnél tudtam nagyon jól hasznosítani. Többször meghívott a műtermébe és mesélt a képei tervezéséről. Jelszava volt: „hiszem, ha látom”, ezért minden nagy munkáját először kis méretben (50x70, vagy 50x50 cm) készítette el nagyon precízen. Megmutatta hatalmas (2x2 méteres) képeit és a csodás házban levő kis hófehér járólappal borított kuckóját, ahol a terveit készítette. Nagy gondot fordított a rendre és a tisztaságra, „rumliban nem lehet dolgozni”, mondta. A fekete-fehér Kockák című képemről még szitanyoma A Bohóc-sipkák kék-fehér variációja egyik kedvencem lett.
Az Acélüst, a Csőkígyó és a Salakos csille című képeim idézik a vasgyári élményeimet, valamint a Festő a vasgyárban, című versem. |
tot is készített a Mester.
Ebben az évben részt vettem az Országos Vasas Amatőr Képzőművészek kiállításán, ahol erkölcsi és anyagi elismerést kaptam az Ózdi Vasgyárban készített festmény sorozatomért.