|
1993-ban az Ózd melletti Farkaslyuk sporttelepén táboroztunk. A pályát Egyik ilyen nyílásnál nézelődve megszólított kedves festőtársam, hogy ez a kilátás már foglalt, ezt ÉN fogom megfesteni! Nocsak?
A tábort körülvevő erdő sűrűségét talán jól szemlélteti a csodás fatörzsekről készített kis festményem. Mikor a Tanár úr meglátta a csupasz fatörzseket, azt mondta tegyek az előtérbe néhány virágot és legyen a címe, Virágszedők. Mondom, nincsenek virágszedők, mire Ő: mert még nem értek ide. Volt humora is.
Ebben az évben volt alkalmunk az Ózdi Vasgyárba ellátogatni, mely a leállítása utáni szomorú képét mutatta. Nekem kincsesbánya volt a 1994-ben Zsombolyai Mária oroszlányi festőtársunk közreműködésével részt vettünk az 5. számú Általános Iskola javára rendezett jótékonysági kiállításon és vásáron, hogy hozzájáruljunk az iskola alapítványának működéséhez.
Csoportos kiállításokat tartottunk a Csepel 21 Galériában, a Vörösmarty Művelődési Ház Tükör termében, a Pro Cultura Alapítvány székházában. Mindig nagy izgalommal készültünk ezekre a bemutatkozásokra, és jóleső érzés volt látni munkáinkat szépen bekeretezve, ünnepi környezetbe.
A Tanár úr nagyon kritikus szemmel válogatta ki a tárlatok anyagát, csak az általa jóváhagyott mű kerülhetett a közönség szeme elé. A bírálatát nem mindig volt könnyű elfogadni, de meg lehetett érteni a felelősségét. |
körül ölelő sűrű növényzet és erdő miatt kevés kilátás nyílt a völgyre. Keresgéltünk, hogy a bokrok résein hol lehet meglesni a környező vidéket. 
Gyorsan kilestem a nyíláson és utána emlékezetből készítettem el a Borsodi dombok című képemet.