|
1991-1992 években Gömörszőlősön táboroztunk. A 126 lélekszámú apró nógrádi zsákfaluban mindössze egy kis bolt, egy kis kocsma és egyetlen utcai telefon volt. A falu barátságos lakói fogadtak be bennünket. Élveztük a hamisítatlan falusi életet, az esti frissen fejt tehéntejet. E. Kovács László a falu festőművész polgármestere mindenre kiterjedő figyelemmel szervezte életünket, programjainkat, ellátásunkat. Feledhetetlen kirándulás keretében jártunk a felvidéki Rozsnyón és a Krasznahorkai várban, láthattuk Tompa Mihály rimaszombati szülőházát Itt születtek máig talán legjobb és leggyakrabban díjazott képeim, a Fedeles parasztszekér, a Tűzoltó kocsi és az Úri hintó, a falu közepén levő skanzenben kiállított mezőgazdasági eszközök alapján. A domboldalon levő temetőben üldögélve, a kilátást csodálva fogalmazódott meg bennem a Gömöri fohász című versem, melyet a miskolci televízió felhasznált a falut és tábort bemutató kisfilmjében. Napközben szorgosan dolgoztunk, rajzoltunk, festettünk. Esténként azonban a közös foglalkozások következtek. A Tanár úr korrektúra keretében értékelte aznapi munkáinkat, amit a Füstös-ház kertjében raktunk ki a gyepre. Ha valakinek azt mondta, hogy a képnek a jobb felső sarkában levő kis rész jó, az tudhatta, hogy a többi az semmi, vagyis javításra szorul. Negatív véleményt soha nem mondott. Mindig biztatott és egyengette kinek-kinek a maga útját. Egy-egy estét jókedvű dalolással, fánk sütéssel, vagy
|
műsorral színesítettük. Egy 
alkalommal, az előkészületek közepette, a léckerítéses kis kertkapun beállított egy idegen férfi, kalapban, nagy csokor margarétával a hóna alatt. A szürkületi félhomályban is megállapíthattuk, hogy nem falubeli. Akkor ki lehet a virágos idegen? Csak a kivilágított konyhaajtónál ismertük fel, festőtársunkat, Rosta Erzsikét. Fergeteges sikere volt! A Szovátáról jött Simonffy Joli tréfás erdélyi versekkel szórakoztatott, én sajtos dobozból készült fülbevalóimmal a Bye-bye Szását énekeltem.