1998-ban

a nyári Vasas Képzőművészeti Tábort Sátoraljaújhelyen rendezték, a helyi középiskolában. A város főutcájának erkélyeit, kapuit és kerítéseit szebbnél szebb kovácsoltvas alkotások díszítik.

Frey Ágival végig jártuk a főutcát és lerajzoltunk minden szép kaput, erkélyt. Az egyik legszebb kapunál rajzolgattunk, a kapudísz igen bonyolult volt, ezért mutogatással próbáltunk egymásnak segíteni az egymásba fonódó indák kapcsolódásának követésében.

Hirtelen három rendőr vett körbe bennünket, azzal a kérdéssel, hogy mit keresünk itt, és mit mutogatunk. Kérték az igazolványainkat. Nálam volt, de Áginál nem. Ági igen szép és feltűnő jelenség volt. Csinos kis forrónadrágot, kék-vörösre festett hajat viselt. Igazolvány híján a rendőrök be akarták vinni a kapitányságra. Csak nehezen tudtuk magunkat kimagyarázni.

Kiderült, hogy az épület a helyi börtön volt, és a rendőrök azt hitték a raboknak mutogatunk valamit. (Húh!)

A nevezetes kapu rajza, alul középen látható, tényleg gyönyörű, de igen bonyolult munka volt.

Ezen a nyáron részt vettem a salgótarjáni tűzhelygyár (SVT-W) által rendezett zománcművészeti alkotótáborban. Meglepett, hogy hatalmas tűzhely tartozékokat kaptunk, amire festhettünk. Szokatlan volt ilyen méretben zománcozni. A nagy munkához nem volt elég festéktároló edényem, de Hertelendy Zsuzsa kisegített, egy csomó tejfölös dobozt hozott másnapra otthonról. Barátságunk azóta is töretlen és csodálom nagyon szép munkáit.

Ez a gyümölcs csendélet is ott készült.

Ebben az évben és még több alkalommal én is elvittem munkáimat a Független Magyar Szalon kiállítására. A szalont működtető egyesület 1992-ben alakult meg francia Független Szalon mintájára. Sem zsűri, sem díj elvét követve. Ebből évek múltán némi vita kerekedett, mert egyes művészek kifogásolták a minőséget. Ettől kezdve a kiállítóknak legalább két művet kellett bemutatni és a vezetőség tett nekik javaslatot, hogy melyiket állítsák ki. Hozzájárulás ellenében lehetett az évenkénti nagyon jó minőségű katalógusba bekerülni.

A nyár és az ősz folyamán megnyithattam Rosta Erzsi kiállítását Zebegényben és a Vasas Művészeti Egyesület székházában. Nem szeretek beszélni, ezért nagy megpróbáltatás volt számomra, de Erzsiknek nem tudtam nemet mondani. Képei egyébként magukért beszélnek, a magyar tájak szerelmese gyönyörű munkáit mindig öröm nézegetni.